Kis hazánkban Puzsér Róbert a legnagyobb 10-es listákat készítő, ám mivel őt hidegen hagyja a buszgyártás így nem valószínű, hogy valaha is csinál egy 10-es Ikaruszos listát, s ily módon ez a feladat megmarad azoknak, akiket érdekel ez a téma. Ehhez hasonló cikket az omnibusz is publikált, de az inkább a 10 legkülönlegesebb Ikarus, vagy 10 kedvenc Ikarusom címet kaphatta volna, mivel a listára felkerült a 270-es is, ami nagyon komfortos és előremutató busz volt, de széptől olyan messze volt, mint Makó Jeruzsálemtől. A magam listáján pusztán a kinézet dönt, így sok olyan típus is felkerült, ami nem lett nagy siker. A lista teljes mértékben szubjektív, ha tehát van olyan típus, ami nem került fel a listára, de szerinted szép, akkor nem veled van a probléma. A szót nem is szaporítom tovább, jöjjön hát a 10 legszebb Ikarus busz.

10. Helyezett Molitus S91 és Ikarus V127 avagy most is tudunk szépet alkotni:

Ez egy megosztott helyezés, mivel nem tudtam  eldönteni, hogy melyik a szebb. Az ARC-Ikarusok sokáig jellegtelen homlok és hátfallal rendelkeztek, aztán a szegedi trolitender előtt a Tóth János a NABI Sirius tervezője teljesen újragondolta a Tr187 homlok és hátfalát. Az eredmény magáért beszél, hisz sikerült egy nyugati mércével is elfogadható jellegzetes homlok és hátfalat alkotnia. Sajnos az oldalfal még mindig elavult és a 10 évvel ezelőtt gyártott típusokat idézi.

A Molitus S91-et az egykori EAG mérnökei alkották meg, s az előd E91-esnél jóval markánsabb homlokfalat kapott, továbbá felkerült rá az utolsó E94-esen látott hatalmas üvegfelület, így a busz baloldalról szemlélve rendkívül impozánsnak hat. 

9. helyezett Ikarus 60, a visszafogott szépség:

Az Ikarus 60 volt az első Ikarus néven készült nagybusz, mely méreteit tekintve ma már midinek számítana. A maga korában teljesen korszerű autóbusz szolid és visszafogott dizájnjával került a listára, mivel nincs olyan ormótlan hűtőrácsa, mint az előd Tr5-nek, de persze azért bőven ellátták krómozott elemekkel. Az Ikarus 60 volt az első Ikarus, amiből troliváltozat is készült, de talán még ennél is fontosabb, hogy a típust 1955-ben Genfben is bemutatták, ahol nagy sikert aratott:

8. helyezett az Ikarus C83.30G, az utolsó Mohikán:

Az utolsó évek egyik legjelentősebb fejlesztése volt, s a kolumbiai Bogotának készült, akik sajnos nem rendeltek többet a típusból, sőt a normál dízel változatot se vették át ami így Dunaújvárosba került. A Classic széria homlok és hátfalát remekül alkotta meg Kriván Tamás, hisz létrehozott egy a régire erősen emlékeztető, de mégis modern formát, mely egyben rendkívül szelíd és barátságos is. A C83.30-nál ezt pluszban megtoldották egy ragasztott üvegezéssel (mely miden Classic-nak járt volna) és egy nagyobb sisakrésszel is, amitől sokkal markánsabb lett a busz eleje.

7. helyezett Ikarus 489 Polaris, a 21. századi Ikarus:

Vannak akik lenézik a 400-as szériát, holott ők is szép sikereket értek el, például az USA-ban, Nagy-Britanniában, Németországban, vagy Olaszországban. Miután az Ikarus sikeresen vettette meg a lábát a Brit piacon, s folyamatosan fejlesztették az oda szánt típusokat, melynek csúcsa a 2000-ben bemutatott Ikarus 489 Polaris volt, melyet Fodor Loránt tervezett, s a Credo Citadell megjelenéséig ez volt a legmodernebb magyar gyártmányú városi busz. Küllemében picit talán a Neoplanra hasonlít, ám ez mit sem von le az értékéből, úgy mint a kellemesen modern homlok hát és oldalfal és a még mai szemmel is modern utastér, amiben sínes kapaszkodó és csavarmentes lekerekített élek kaptak helyet.

6. helyezett az Ikarus 620-as, a legszebb trambusz:

Ha bár az Ikarus 620-as a 60-as pofásabb változata volt, mégis a listán a helye, egyrészt a markáns dupla fényszórós nagy hűtőrácsos homlokfal és a hatalmas méretű ablakok, melyek igen világossá tették az utasteret. A korábbi típusoktól eltérően a hátfalat sem hanyagolták el annyira, egy kis króm ide is került. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez volt a valaha készült legszebb trambusz.

5 helyezett a 300-as széria, a legszebb turistabuszcsalád: 

A '80-as években az Ikarusnál úgy határoztak, hogy külön veszik a távolsági és a városi buszok fejlesztését, s az előbbieket Székesfehérváron, míg az utóbbiakat Mátyásföldön kezdték fejleszteni. Az új távolsági széria első példánya, a 380NE jelzést kapta, s egyből nagy feltűnést keltett hatalmas ablakaival, amik ráadásul nem gumiágyasak hanem ragasztottak és sötétítettek voltak. A 380NE után nem sokkal megjelent a 386.K2, melynél a forma tovább finomodott, a jármű homlok és hátfala a prototípushoz képest sokkal tetszetősebb lett, s nem csoda, hogy jó néhány cég másolta ezt a szériát, mely sajnos soha sem lett nagy siker.

4. helyezett Ikarus E94G, a legszebb magyar csuklós:

A '90-es években az Ikarus Egyedi volt a legsikeresebb Közép-Európában működő buszgyár, mely számtalan nyugati és észak-európai országba exportáltak, s kínálatukban a városi midibusztól a távolsági emeletesig mindenféle busz megtalálható volt a kínálatukban, melyet az egységes családelv szerint alakítottak ki. A cég csuklós busza 1996-ban mutatkozott, be, s egy évvel később Ipari Formatervezési Különdíjat kapott. Hogy miért ez volt a legszebb magyar csuklós? Nos, dacára annak, hogy egy nagy kocka, az E94G egy nagyobb szép busz, melynek jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető markáns homlokfala és szép hátfala és nagy ablakokkal ellátott oldalfala van. Sajnos a típus nem lett sikeres és csak 8db készült belőle.

3. helyezett a 200-as széria, a legsikeresebb magyar járművek:

1968-ban a Táncdal fesztivál és az ÚJ Gazdasági Mechanizmus lázában égett az ország, s utóbbi egyik pozitív hozadéka a 200-as széria volt. A 200-as széria egy úttörő autóbusz család, s egyben Finta László legnagyszerűbb és legmaradandóbb alkotása volt. A jellegzetes formájú markáns homlok és hátfalú óriási ablakokkal rendelkező buszok, melyek formára még 1991-ben sem voltak elavultak. Nem csoda, hogy igen hamar belopták magukat az emberek, köztük a monacói herceg és a nyugati sajtó szívébe. Előbbi aranyserleggel jutalmazta a 250-esre keresztelt modellt, míg utóbbi nemes egyszerűséggel a buszok Rolls-Royce-nak nevezte a kiállított 12m hosszú turistabuszt.

2. helyezett az Ikarus 303, ami megelőzte a korát:

Az 50-es évek végén az Ikarusnál igyekeztek leváltani az akkor gyártott sikeres típusokat, melyek gyártása nem volt gazdaságos. Ennek eredménye volt az 1959-ben megjelent Ikarus 303-mas mely igen hamar sikert aratott, ugyanis ha létezik luxusbusz, akkor ez az volt. Légrugó, farmotor, szervókormány ma már alapfelszereltségnek számítanak, nem úgy 1959-ben, ráadásul a busz nagyon egyedi kinézetet kapott, például a hátsó kerekek felét is belemezelték. Az utasteret további ablakokkal igyekeztek világosabbá tenni, emellett pedig speciális fényezést is kaptak a buszok, melyekből sajnos csak 9db készült.

1. helyezett Ikarus 55 és 66, a Faros.

Nem kétséges, hogy az első hely miden idők legikonikusabb magyar járművének az Ikarus 55 és 66 típuspárának jár. A faros a magyaroknak olyan, mint az angoloknak a piros emeletes busz, a németeknek a sirályszárnyas Merci, vagy az amcsiknak a Cadillac Eldorado, egy ikon. 1952-ben szembe menve a MDP-vel mutatták be a vadonatúj farmotoros és önhordó karosszériás buszcsaládot (aminek lett volna Ikarus 33 néven egy midi változata is). Szerencsére azonban időközben a szovjetek is elkészítették a ZISZ 154-est, így hát az elvtársak is rábólintottak az újdonságra, s így egyből meg is kezdődhetett a buszok gyártása, mely kezdetben igen sok nehézséggel járt, mivel sok díszítőelem felhelyezése nagy ügyességet igényelt. Így csak a legelitebb társaságok kaphattak belőlük. Aztán az 56-os forradalom után felgyorsultak az események, a farosok némileg áttervezve és immáron a sorozatgyártást és a gazdaságot szem előtt tartva kerültek az üzemeltetőkhöz, ahol többnyire igen csak beváltak, s egészen 1972-ig gyártották őket.

Felhasznált forrás: Gerlei-Kukla-Dr. Lovász: Az Ikarus évszázados története (Maróti 2006)